Reumatikus jellegű ízületi gyulladások, és végtagfájdalmak kezelésére ajánlott. Anyagai gyorsan beszívódnak, a rozmaringolaj gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és izomlazító hatása mellett a körömvirág tartalomnak köszönhetően a bőrt is ápolja.

Mozgást kedvelő embereknek bemelegítésre, izomláz, izomfájdalmak, kisebb duzzanatok megszüntetésére alkalmazható.

A rozmaring ősidők óta jól ismert fűszer- és gyógynövény.

A rozmaring Dél-Európában, a Földközi-tenger mentén őshonos. Vadon terem az egész földközi-tengeri régióiban, valamint a Kanári- és Azori-szigeteken és Madeirán. Nálunk vadon nem fordul elő, de az ország melegebb és védettebb területein a szabadban is áttelel. Évelő, örökzöld félcserje.

Neve a latin Rosmarinus szóból származik, aminek jelentése: „tenger harmata” (ros => harmat, marinus => tenger), mivel sok helyen az életben maradásához elegendő a parti szél által szállított légnedvesség is.

Népies nevei: rosmarin, antosfű, szagos rozmaring, illatos rozmaring.

A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy, -és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt (http://traditionalandwild.eu/hu/) keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a rozmaringról.

Mire használták elődeink?

Az irodalomban és a népművészetben az emlékezés és a hűség jelképe. Leveléből készült a XVII. és XVIII. században Európa-szerte ismert „magyar királyné vize" (Aqua Reginae Hungariae), amit köszvényes betegek kezelésére használtak, illetve hajhullás ellen is hatékony szerként tartották számon.

Az alföldi tanyavilágban még a legszegényebb családoknál is volt legalább egy cserép rozmaring, melyből a búboskemence tetejére szórtak pár levelet, hogy kellemes illatú legyen a lakás. A népi gyógyászatban görcsoldónak is használják, valamint egyes helyeken a borok ízesítésében is szerepet játszik.

Az ókorban azt tartották róla, hogy javítja a memóriát. A néphagyomány szerint, Szűz Mária kék köpenyét ráterítette egy fehéren virágzó rozmaringbokorra, mikor megpihent, és a virágok kék színűre változtak. A növény ezután ”Mária rózsájaként” lett ismeretes.

Úgy hitték, ha elalvás előtt egy rozmaring ágat helyeznek a párna alá, elűzi a rémálmokat, és ha a házon kívülre helyezik, elűzi a boszorkányokat. Mégis, a házban és a kertben bőségesen növő rozmaring, mely a boszorkányok elüldözésére volt hivatott, azzal a jelentéssel bírt, hogy az asszony uralja a háztartást.

A XVI. századra azok a férfiak, akik meg akarták mutatni, hogy ők az urak a háznál, felszedték a rozmaringbokrokat. Azt tartották róla, ha egy fiatal megérint egy másikat egy virágzó rozmaringággal, akkor szerelembe eshet. Friss házasok ültettek rozmaringágat esküvőjük napján. Ha az ág elkezdett nőni, jó jel volt az egységre és családra.

Kiszerelés: 125ml

Alkalmazása: külsőleg, tiszta és sérülésmentes bőrfelületen.